Januári hideg reggel volt, készült indulni a kórházba. Tegnap éjjel az apukáját mentő vitte el. Kihívták a háziorvost hozzá még elsején, mert nagyon fulladt. Ő azonnal mentőt kért, úgy gondolta nagy a baj, nem tudna semmit itthon tenni érte. Gyorsan összecsomagolt neki néhány dolgot, cigarettát is tett a csomagba, a bátyja le is pirította érte, nem ez a fontos most-vágta oda neki. Talán ő már akkor tudta, hogy nagyobb itt a baj, mint ahogy ő azt gondolta. 

Negyedik éve lesz, hogy meghalt az édesanyjuk. Ellaviroztak ők így hármasban, az apja nem dolgozott, leszázalékolták az anyjuk halála után nem sokkal. Kár titkolni, mindenki tudta alkoholista lett. Gyakran a sarki kocsmából bátyjával támogatták haza, csattogott a fa klumpája a járdán, csodálkozott is rajta, hogy ilyen részegen hogy tud egyensúlyozni benne. Lefektették az ágyba, és elaludt. Egy idő után bezárt a kocsma, neki és a bátyjának kellett a közeli borozóból vinni az alkoholt. Ötliteres kannákba vitték haza az italt. A tulajdonos mindig kicsit furcsán nézett rájuk, persze tudta, hogy nem nekik kell, de egy idő után mégis kellemetlen volt, hogy két-három naponta valamelyikük megjelent az újabb adagért. A sarki kisboltból pedig mindig "kétdekást" kért az apjuk, az két deci üveges konyakot jelentett. Utálta még a szagát is az italnak. Apja, bár nem volt agresszív alkoholista, rányomta a bélyegét a gyermekkorukra.

Téli szünet volt még, ráért volna később is menni a kórházba. Lili nem akart veszekedést, korán az apja mellett akart lenni. El sem tudta képzelni, milyen állapotban lehet, hiszen itthon már kora reggel elkezdett inni, és estig be sem fejezte.

Egy levél volt a postaládában, különös volt, hiszen ilyen korán nem járt a postás. Távirat volt, sosem látott korábban ilyet, azonnal bevitte a házba, és mutatatta a testvérének, hogy mit talált. Izgatottan bontotta fel a borítékot, amiben mindössze két sor volt. Meghalt az apjuk, a kórház küldte a levelet. Telefonjuk nem volt még, akkoriban sokat vártak az emberek a vonalra, nekik meg pénzük sem lett volna rá, elvoltak nélküle. Így értesítették őket. Aki küldte a táviratot, biztos nem gondolt arra, hogy két kamasz bontja fel a levelet, neki csak értesítenie kellett a családot. Gondolatok cikáztak a fejében, bátyja volt a nagyobb, de csak ült a széken, és meredten bámult maga elé. Ő még csak tizennégy éves volt, két hét múlva lenne a születésnapja, testvére pedig csak tizenhét.

Bátyja kiviharzott a házból, elindult az anyai nagyszülőkhöz. Nem laktak messze a mamáék, a lányuk halála után is segítették őket. Sokszor az árvasági, a családi pótlék, meg az apjuk leszázalékolt nyugdíja nem mindig volt elég a hónap végére. Most is azonnal jöttek, hogy segítsenek. Egyedül a gyerekek azt sem tudták volna, hogy mit kellene  intézni. A mama minden papírmunkát elintézett a kórházban, így a boncolás után hamar kiadták az apjuk testét. Szívroham vitte el, nem is az ital, amit a mamáék, és mindenki más gondolt. Lili az anyja halála után sok időt töltött a nagyszüleinél, az apa és a bátyja sok ideig kettesben éltek. A lány sokszor hazament a ruháiért, ilyenkor kicsit összekapta a házat, de a két férfi megtanult valahogyan egymás mellett élni. A lány viszont inkább hazavágyott, nem jól viselte a nagyszülői szigort, a sok  tanulást, a szigorú napirendet. Hetedikes lehetett, amikor hazacuccolt, a mamája nagyon sajnálta, hogy elmegy, de nem tartotta vissza. Gyakran mentek le a testvérével látogatni, a vasárnapi ebédek mindig szigorú rend szerint voltak megtartva. Néha terhes volt ez a túlzott figyelem, kötelező megjelenés ilyenkor mindig kikérdezték a jegyeiről is. Közepes, négyes tanuló volt, nyolcadik osztályos lehetett, amikor rájött arra, ha figyel az órán, minden megmarad a fejében. Az évvégi jegyei már igen jól mutatták a bizonyítványban, innen egyenes út vezetett a nővérképzőbe. Első félév előtt történt az apja halála. Tudta mindenki, hogy az anyukája már régebben meghalt, a téli szünet után már ezzel a hírrel ment vissza az iskolába. A barátnői vigasztalták, különösen Rita, akivel közelebbi barátságba került, de szinte senki sem tudott az otthon uralkodó körülményekről. Kicsit nyomasztó volt, hogy összesúgtak mögötte, de ő próbálta tartani magát. Az osztályfőnök is rendes volt vele, egész jól tanult, tudta mi a kötelessége. Második osztály után ment el az iskolából a legjobb barátnője. Nagyon sajnálta a lányt, és a barátságot, de nem mutatta felé, hogy mennyire összetört a szíve, hogy a harmadik évfolyamot nélküle kezdi el. Két-három lánnyal jó volt a kapcsolata, de a legjobb barátnő hiánya nagyon éreztette a hatását. Utána is tartották a kapcsolatot, tudtak egymásról mindent, még leveleztek is. Mindig tudta, hogy magának tanul, jó a nagyszülei kíváncsiak voltak a jegyeire, de nem olyan volt, mintha a szüleinek mutatta volna meg az évvégi bizonyítványt. Negyedikben egy olyan tanárt kaptak szülészet-nőgyógyászatból, ami arra a pályára irányította, ahol most is van. Lenyűgözte az orvos előadásmódja, szemlélete, tudása. Szülésznőnek készült.