Küldje be saját verseit, novelláit a honlapra a bekuldes kukac tehetsegesek.hu e-mail címre. A beküldési lehetőség mellett lájkolhatja mások szerzeményeit, illetve hozzá is szólhat a versekhez, novellákhoz. Csak azok a szerzemények kerülhetnek fel a honlapra, amiket szakmai bizottságunk is jóváhagyott. A beküldés és az oldalra felkerülés között akár több hét is eltelhet.
Írta: Hollósy-Tóth Klára
Vagyok a kezdet, s vagyok a vég,
a létet őrző búzaszem,
vagyok az orom, a szakadék,
Létezem, ha hiszed, ha nem.
Vagyok a pont, vagyok a vessző,
Hol vagyok? Benned rejtezem,
a téged óvó, sose feddő
Remény vagyok, fény, rejtelem.
Vagyok a minden és a semmi,
maga a szabály, fegyelem,
vagyok csak alig leheletnyi,
mégis a törvény, s kegyelem.
A sejthető, de láthatatlan,
ha kellek, ott vagyok veled,
semmit adok és mindent adtam,
mikor megteremtettelek.
Írta: Krizsán Rezső
Ez az idősziget már nem lehet
Nyugalmasabb. A tájfun szíve,
A Carmina Burana évszakok
Nélküli, kellős közepe.
A vízszintben zúgó porhó
Megtorpanása; Egy talpalatnyit
Csak, ahol kivillan az éjszaka
Végtelen ege, mint rezzenéstelen
Augusztus-éjfeleken a sötétkék
Mélység.
Emeli karját felém az út mellett
A hatalmas, fehér nyárfa, akiről
Lezavartam a nyomor favágóit
Az őszön, csak testvérét a
Halott feketét vihették morogva;
Éljen a Harmadik Évezred
Csodavilága; A sárból gyúrt
Házak sorfala; A keskeny,
Felszántott betonon dübörgő,
Hangos és koszos gyilkosok
Gengszterbandája! Döng
Belőlük a basszus!
Álmodtunk pedig szebb világokat;
Kerek Hold alatt - boldog kerteket;
Egymás szemébe néző embereket;
A betegségek vesszőfutását az ép
Testekben ép lelkek oszlopcsarnokain;
A 'szellem napvilágát', mely beragyog
'Minden ház ablakán'; Egymásnak
Kezet nyújtó nemzeteket; És
Kék Bolygót, ami hazavár minket
A Végtelen egy távoli pontján.
"Álmodjatok csak!" - szólt Isten;
"Álomban mindent szabad!"
Kilesett ránk az ajtórésen, majd
Behúzta azt. "Még nem!"
Gondolta: "Még nem!"
Mi nem megyünk innen sehová,
Csak a domboldalba, mert mindig
Lesz, aki nagy esők után -
Visszahordja a földet ránk -,
A halottaira. Ez a nép már csak
Ilyen! Nem megyünk vágtató
Lovakkal, mint áradat -
Lerombolni a templomokat;
Mi építjük a katedrálisokat
Tudományokból és történelemből,
Mert áthoztak minket az Időn a
Fénypajzsos hajók - belénk oltva
A partokon túli világok akarását,
Ahol beteljesülnek az ősi jóslatok.
Ez az idősziget oly' nyugodt.
Évszakok nélküli kiterjedés;
Jutalom, ahol megáll a
Szívverés;
A 'semmi ágán', ahol a
Szív ülni szokott...