Vihar közeledik újra,

csendesen várom végzetem

Erősödik a szél,

kiszívja belőlem minden életerőmet

Hajdanán kerted egyetlen virága voltam,

kit féltve őriztél

Tán megfeledkeztél rólam,

ezért szaggat a szél

Zuhanni szeretnék a sötétségbe

de földbegyökereztet tekinteted

Csupán cseppenként szeretsz,

mégis rabul ejt

Simogatásodra

az ég is kiderül felettem

Szép szavaidra

kinyílok teljesen

De megint elhagysz.

Alakod távolodik más virágok felé

Míg szirmaim esdekelnek

elenyésző pillantásodért

Összehúzódok.

Sötét fátyol száll reám

Maradok csak én,

a Néma Tulipán.