Belőletek lett város szülővárosom
szűkebb hazám.
Kezetek gyümölcsétől lett
meleg a kazán.
Nem törődve vele,
hogy a körülmény mostoha,
Ti naponta mélybe szálltatok,
hogy a családnak legyen szép otthona.
Hányszor de hányszor dolgozott,
a városért a brigád,,,
Kommunista szombaton épített uszodát.
Nem volt széthúzás
balra vagy jobbra,,,,
Vidámparkot épített kezetek
az Öreg dombra.
Aztán még sok óvodát s iskolát.
vájártanulóknak bentlakásos tanodát.
E város, a Ti verejtéketekből épült
s ha Ti nem lesztek, mivé lesz végül ,,,?
Szakmátoknak becsületét kivívtátok,
mindezért néha a Sorsot is
magatok ellen kihívtátok !
Ki már elhunyt azok fizetsége az örök emlék,
Nektek élőknek meg,,,,
egy emlékmű csille a fizetség ??? !!!
Én, nem tehetek itt igazságot,
de Ti bányászok, jó ha tudjátok,
Minden verejték cseppetek köszönöm Tenéktek !
S azt, hogy Ti bányászok, mit is tetteket
én, még sokszor elmondom az eljövendő népnek !
Bányászok voltatok, bizakodók és bátrak,
kik porban, sárban, melegben helytálltak.
Kik élték a bányászok küzdelmes életét
naponta ezerszer próbájuk volt kemény.
S a bánya mint a Pokol nyelt el sok életet
hősöket, kiket már örökkön föld temet.
S mit kaptak életükért, oly kevés !
Némi gyász, s egy kevés elismerés...!
Régen még....erőművi kormon
és kénes szagú füstködön át kelt a Nap
és mint a hó szállt a szürke pernye,
s bár ellepett a város szennye, mégis volt öröm.
Megfáradt szemeket, s kormos arcokat látva,
- a mély tárna pora festette be őket, -
s nem kevés asszonyi kart - hiába tárva...
kik, aggódva várták a hazaérkezőket !
Át a korom - és füstködön
eszembe jut sokszor még ma is,
ha olykor keményen küszködöm:
- Ez volt a valóság,,,
s minden más hamis -
Mára már,,, bezárva mind a bánya,
s a kas nem süvít, nem zajos,
kihalt mind a tárna.
És hogy pár év múlva,
kinek lesz ez emlék,,,? – Talány! -
De én szülővárosomnak
maradok örökkön gyermeke -
Szeretett,,, gyűlölt,,, városom:
Oroszlány.