Szellő simogatja a vizet szerelmesen,

Csak én ülök a parton, némán egyedül.

Mögöttem cinkosul összebújnak a fák.

Egymáshoz simulva kéjesen zúgnak.

 

Mint a forró arany úgy csillog a tó vize,

A felszínén fehér hattyúk himbálóznak.

A hold szemérmesen fürdik a habokban,

Mint a csillogó tükörben az aranyhaj.

 

Fénylő gyémántként lebegnek a csillagok,

A Sóstó partján szomorúan ballagok.

Körös-körül hallgat a zajos vad világ,

Szívemben kinyílik egy szép virág.