- Szóval itt van atyám - csukta be a könyvet Sam, majd mosolyogva a tiszteletesre nézett.
- Itt vagyok fiam! Ugye felkészültél az Úrral való találkozásra?
- Az Úrral? Talán az ördöggel - nevetett fel, majd végig dőlt az ágyon.
- Bűneid meg lesznek bocsájtva fiam! Tudom, hogy megbántad tetteid és én azért vagyok most itt, hogy feloldozzalak.
- Atyám! Tudja mit követtem el, miért ítéltek halálra? -felvonta szemöldökét és mosolygott.
- Mind bűnösök vagyunk gyermekem. Mondd utánam! Mi atyánk, ki vagy a...
- Atyám ne - szólt közbe Sam - Nem szeretném az utolsó perceimet olyan imádságokra pazarolni, amiben nem hiszek.
- Fiam! Ne engedd, hogy a sátán szavai szóljanak ajkaidból. Mentsd meg lelkedet a kárhozattól. Bár bűnös életet éltél és Isten megbüntet, de ugyanakkor felajánlja az üdvösség lehetőségét tékozló lelkednek.
- Persze Atyám! - nevetett kissé gúnyosan. - És a paradicsomba kerülök. Ugyan Atyám, tudja jól hogy ez nem igaz. Miért van itt egyáltalán?
- Miattad vagyok itt és bűnös lelkedért imádkozok, hogy megváltást nyerjen és tisztán lépj majd az Úr elé.
- Nem! Úgy értem miért nem egy évvel ezelőtt? Az Istene miért nem sugdolózott akkor a fülembe?
- Az Úr próbára tesz bennünket, mint Ábrahámot. Te nem hallottad meg az Úr szavát, amikor álljt parancsolt. Most bűnhődnöd kell, a sátán megérezte gyengeséged és kihasználta.
- Igen igen - nevetett fel Sam olyan gúnnyal, hogy a cella falain megsokszorozódva szinte fülsiketítőnek hatott- Érdekes, hogy pont maga mondja ezt Atyám.
- De fiam! Én az Úr szolgája vagyok - mondta zavartan a lelkész
- Ezzel nyugtatta magát amikor a lánnyal végzett ott a templomkertben? Az Úr szólította meg, vagy a sátán? - nevetett hangosan Sam.
- Ezt meg honnan veszi. Az örök kárhozat vár rád, Isten látja bűneid - mondta egyre idegesebben a lelkész.
- Igen látja és én meg a magáét láttam- nevetését a folyosó vastag acél ajtajának nyikorgása szakította félbe. - Atyám! Hallja a bilincsek csörgését? Ez az utolsó út. - végig feküdt az ágyon majd ránézett a lelkészre és úgy mondta. -Az utolsó útja Atyàm
Az Atya kiejtette kezéből a Bibliát és a földre roskadt. A léptek a folyosón egyre közelebbről hallattszottak. Két marcona őr és egy pap állt a cella ajtajában.
   - Itt az idő! - mondta az őr.
A lelkész felnézett a földről. Ahol a férfinak kellett volna lennie az ágyon, most csak a tegnapi vacsora maradékai voltak. Az utolsó vacsora maradékai. Ahogy megbilincselték, még hallotta ahogy a pap imádkozik a lelki üdvéért. Aztán már csak egyetlen hang jutott el a füléig.

-Találkozunk a pokolban Atyám! -suttogta egy hang a cella méjéről.