A bezárt bányák városa lettünk,
pedig, csak 60 év telt el felettünk.
Vége a vágatok hosszú sorának,
vége Oroszlány hősi korszakának.
A várost, mit a szén tett naggyá,
s hol tegnap még zajlottak széncsaták,
mára nyugdíjba küldték a bányászt az ostobák.
Hol sok bányász már végleg a föld alá költözött,
de még ki él, helyét nem találja
a Nap sugarai között,

Ti ! Kik a bányákat eltemettétek !
Kellene, hogy érezzétek,
nincs ennél borzalmasabb vétek !.
S művetek után maradtak,
megtört bányász emberek,
kiknek élete lassan lepereg !
És megmaradtak, ők !
A gáz és villany díjbeszedők !

És bányásznapon az emlékezés koszorúit
a sok büszke bányászkéz helyett,
szomorú arcok viszik, kiknek egyetlen óhaja,
bús keserű sóhaja, önmagukat is eltemetni,
e könyörtelen világból elfutni végleg !
Elfutni onnan, hol tegnap még,
élte verejtékes, de büszke bányászéletét,
Elfutni onnan, hol nem mondják ki többé
a bányász nevét,
onnan, hol nem köszönnek többé:
" Jó szerencsét ! "