Hallgatom a hangját e csodálatos tónak
hova az emlékek mindig visszahúznak.
Hol esténként néztük a csillogó vizet,
hol nem tudta elengedni kezem a kezed.
Hol lábunkkal rugdostuk az apró hullámokat
s csónakunk szelte a szél keltette habokat.
Hol ölelkezve ajkunk csókokért epedett,
hol két szerelmes szív mindenről megfeledkezett.
Csillagoknak ezüstfénye játszott a vízen
hol ébren álmodtunk, s fejed a vállamon pihent.
Minden kis csobbanás e szerelmet idézi,
csodálatos emlékeim a tó örökre megőrzi.