De hol fáj?
Valahol belül. Éget, dühít, feszít.
Látja, hogy fáj?
Érdekli egyáltalán?
Hiszen az ő gyermekei vagyunk, nem!?
Ha az én gyerekemnek fáj, megőrülök.
Zihálok, aggódom és félek.
Úgy félek, hogy féltek.
Értem Ő fél?
Átvállalnám minden percét kétes szenvedésének.
Ő átvállalja? Igen?
Akkor miért fáj?
Nyissak ajtót?
Nyissa Ő maga.
Tudom, tudom, illedelem.
Hát kinyitom, jöjjön és vigye.
Vigye! Vigye ami fáj!
De nem viszi, nem múlik.
Csak itt van.
Itt vagyunk egyen, ketten, hárman.
Ki tudja hányan.
Habár neki már fájt.
Látta sajátját, ahogy szenved.
Látjuk nap, mint nap mindannyian.
Valahogyan.
Akkor neki is fáj?
Van, hogy sír? Énmiattam?
Tőle ki veszi el?
Hol vagyok én, amikor neki fáj?