szakadok.

nem mint a cérna,

- mégis ketté,

majd apró darabokra,

mint a tető,

a súly alatt.

amit bírt az előző pillanatig,

pont addig,

míg mindenki látta,

majd mikor egymaga állt,

elismerte,

- feladni nem kudarc,

inkább egy mély lélegzet,

mielőtt minden elsötétül.