Szomorúan ültem, parázslott az ég,
szivárvány színekben tarkállott a rét.
Körülvett a nádas, madár csiripelt
szomorú fűzfa ágán, hívón énekelt !

Lassan úsztak tova az égen a felhők,
forró napsütésben árnyékot teremtők.
Jólesett pihenni a tópart zsenge füvén,
merengeni egyet természet ölén.

Tűnődve figyelni, a vízpart életét,
faágán madárnak nyugtató énekét !
Mulatni egyet egy horgász kutyáján,
inni a hűs forrás tiszta vizét látván !

A horizont már vörösben izzik
de tisztán látszik az ég kékje még,
fáradtan ül a táj szemén,
a csend, fürkészi az égalj titkait.

Mit készül elnyelni újra az est ?
Mi után kutathat ?
A suttogva bujdosó titkok,
szerelmes szavakká simulnak !

Jó volt megpihenni, s újra útra kelni,
éhségemre vadalmafa gyümölcseit szedni !
Lakmározni vígan az Éden kertjében,
lehajtani fejem kedvesem ölében !