A mi Jeruzsálemünk

Ősi köveken, fúj, a szél
Idő hullajtja
Borostyán könnyét.
Letérdelnék
Oda, én.

Oszlop óriások tartják a világot:
Könnyedén.
Harang nélküli templom
Jézus ott ült,
Annak a kövén.

Jeruzsálem! Hit bölcsője,
Tengernyi kín.
Megfeszített ember Isten,
Halála
A hegy tetején.

Ma Hozsannát zeng a világ
Térdepelve
Jézus előtt,
Mert elfogyott a barbár.
Az értelem szül:
Rablánc nélkül békés holnapot.

Jeruzsálemet kell építeni
Magunkban,
Hisz oly végtelen bennünk a világ
Nem nagy helyet foglal el
A szent város
Szívünk udvarán.

S nap, mint nap letérdelve
Imádkozhatnánk,
Mert lelkünkben égnének
A tegnap meggyújtott
Gyertyák.
Jeruzsálem falai között
Bennük élne,
Jézus
Elfelejtenénk a keresztfát,
Mert belülről jön
Mindenkiből a megváltás.