Aranyvasárnap közeleg,

A boltokban ádáz tömeg,

Nyüzsög, vásárol szakadatlan,

Miközben egyre jajveszékel,

Hogy nincs miből, ezt úgy higgyék el,

És fizet minden pillanatban…

Tőlem valahogy távol áll,

Mikor az utcán áll a bál,

Alkudoznak egy fenyőfára,

„Tizenkétezer? Lehetetlen!

Ilyent az életben nem vettem…”

De megveszi. Ennyi az ára!

A hipermarket zsúfolásig,

Bezár az egyik, nyit a másik,

Venni muszáj, nem venni vétek,

Ajándék nélkül hazamenni,

A fa alá semmit se tenni,

Válóok lenne, ne tegyétek!

Újév után a zaj alábbhagy,

De ne hidd, hogy már „odaát” vagy,

Marad minden a szokott rendben,

A kutyaszart most sem szedik fel,

Kátyúzni sem fog senki, hidd el,

S hogy ez változna? Hagyj nevetnem…

2009. december