(avagy tréfás adriai képeslap

nyaralásunk legelső napjáról)

Dugig tele Pesten a járgány,
Gyerekek benn, mi még a járdán,
Sörök, bőröndök, békalábak,
Meg százféle tudja-a-bánat,
Ki látja, joggal gondolhatja,
Ez nem Balatonakarattya,
Itt négy puhány, s megannyi táska
Indul sarkköri nyaralásra.

Végre, a négy ajtó bezárva,
Nejem ránéz az unokákra,
Felbőg a motor, index jobbra,
Lelkünk már készül szebb napokra:
Tenger, napfény, fagylalt és pizza...
A tükörből néznék én vissza,
De pakkok, bugyrok, polifoam-ok,
Hiába, én már nem is szólok…
Nyaralásunknak ez az ára:
Magyar heringként – Adriára!

Ha már matricát vásároltál,
Irány Agárd, aztán Fehérvár,
Majd Siófoktól Letenyéig,
S határon át a végső célig.
Útközben többször is megállunk,
Feltankolunk, eszünk, tornázunk,
S már jócskán múlik a délután,
Mikor ránk köszönt Ankarán.
Megérkeztünk! De tovább merre?

A térkép nem ad választ erre…

Végre, a kemping, egész város,
Rögtön a tengerrel határos,
Fenyők alatt nagy kavarásban
Félnomád pezsgő nyaralás van.
Kapunk apartmant, sok tikettel,
Olvashatatlan házirenddel,
Külön asztalt az ebédlőben,
Hol nem is eszünk délidőben.

Kipakolás, nyomás a vízbe,
Szlovéniában első ízbe',

Persze, a "fekpart" végig foglalt,
Több a túlsúlyos, mint a koplalt,
Törölközőik egymás mellett,
Mit átugrani nekünk kellett.

De víz helyett éppen apály volt,
Neptunus isten nyilván sztrájkolt,
Így ugrándozni kőről-kőre
Vicces dolog volt kis időre,
Ám fürdést nem pótolt e program,
Nyugi, a tenger másnap itt van!

Este, az öböl olasz partján,
Nagy csapat hangos, ifjú talján
Féktelen örömtáncát járja
A diszkó sodró ritmusára.

Aludni tőlük lehetetlen,
Pedig a sört duplán "bevettem"…

Hajnaltájt végül győz az álom,
Kómába esik kis családom,
Az első napon túl vagyunk hát,
És nem hiányoltuk a munkát…

Ankarán (Szlovénia) 2009. augusztus 6.