Magyaros verselés manapság oly ritka,

Nem divat Petőfi, Arany János „titka”,

Közérthető szóval miképpen is lehet

Mosolyt fakasztani, törölni könnyeket.

Konzervatív vagyok, amatőr muzsikus,

Ami nekem hamis, az nem szimpatikus,

Elvont képek, jelzők ködös kavargása,

Ez nem az a „való”, sem az „égi mása”.

Nincs két „dallamos” sor, ahány – annyiféle,

Nem tudnám ráhúzni semmilyen zenére,

Elolvasom újra, koncentrálok végig,

Hátha csoda folytán a vers „összeérik”…

Szabad verset írni sokkalta nehezebb,

Legalábbis olyat, melyből érezheted,

Hogy a költő lelke, esze, hitvilága

Bele van égetve mindegyik sorába.

János vitéz, Toldi, gyönyörű verselés,

Hajdani hősöket, dicsőséget idéz,

Jó lenne ilyennel találkozni többször:

Magyaros versmérték – hazai szerzőtől.

2009. december 1.