Ez még a rózsák beszéde

melyre ráleltem egy fennkölt

parádi pillanat

széttört mozaikján

És így szólt hozzám a piros rózsa

Én a szeretet hordozója vagyok

felragyogok a szerelemben

szirmaim szikrát röpítenek és

felgyújtom a szeld szívek lelkesedését

az életet képviselem a szenvedés ellen

győzök színeimmel

És így beszélt a fehér rózsa

Én békét hirdetek hószín szirmaim

apró békezászlók

szólok a tisztaságról s vigyázok

hogy a földön eluralkodjon

meghonosodjon a béke

És így beszélte célját a sárga rózsa

Én az arany nap küldötte vagyok

tőlem kaphattok szép őszi metaforát

világíthatok lámpásaim csöndes

szentjános bogarak

hirdetem a Dalt a szent fennmaradást a hitet

hogy reméljetek mert újra tavasz jő

És tüllruhásan szólal a rózsaszín

Én a szelid lányok és csupaszív anyák

lelke vagyok

belőlem ered a bőkezűség a megszületés öröme

készüljetek föl virradatra hogy szép lét

ragyogja be a világot mert

állandóságot hirdetek színeimmel

Ez volt a rózsák beszéde melyre

ráleltem egy fennkölt parádi

pillanat

széttört mozaikján