A szél, mint tornádó forgott köröttem,

mikor haldokolt, leáldozott a nap.

A fák felhőkbe fogództak fölöttem,

mellettem zúgott a fellázadt patak.



A szélfútta függöny mögé bújt világ

mintha intett volna a távozónak,

hangokat hallatott őrült moraján,

a kihunyónak, dicsőn búcsúzónak.



Fel-feltűntek fátylas fellegárnyak,

melybe aki látta belesápadt,

majd váratlanul bezárult az éden,



mint lassan lecsukódó szép szem,

elpihent a tenger hullámtánca,

ég-föld szerelmének vad románca.