Szerinted jó ez így,
ha te sem hiszed el,
hogy nekem vagy?
megint egy szó, s legyint
tekinteted, mert ma
el kell hagyj..
Menekülsz, vissza se nézel,
fel sem foghatom még
józan ésszel: elvesztettelek.
Nem leszel többé,
türelmed, nem tarthatott örökké..
Csupán bámulom bambán,
és sután a lépteidnek nyomát,
ahogy jeleket hagytak a hóban.
számolom lépéseid,
vádolatlanul itt hagytak valóban...
kérdően nézek, kóborol  tekintetem.
Gömbölyded lányok, feszes fenekükkel
ébresztenek,ösztöneimben is érted reszketek...
Kacér a báj, kipirult arcokon, hópelyhekkel
csókolózik a nevetés,amorffá lettem,
észre sem vesznek,úgy szeretnek...
Én még hallom, hogy zihálsz,
a levegőt is  szaporán veszed
karmolsz kéjjel vájsz húsomba
megremegsz, öledre szorítsz,
sikongatsz,ágyékod jó meleg,
örömöd , most bennem leled...
egy hideg hógolyó kijózanít,
szép lányt céloztak, mellétalált...
Ti suta-kezű, pajkos legények!...
Ó, ti cinkék, rigók, éhes picinyke lények,
szólítsatok, csendre intve kínom, mert ébredni félek..