Nem mozdul az ág

Gyász-fehér lepel alatt

Unalmas világ.

Jég borda alatt

Lépted nyomába vizet

Lop a sápadt nap.

Fekete madár

Kárálva mezőre száll

Csőre tör diót.

Fagyos cinkepár

Száraz bogáncs tövében

Várja a tavaszt.

Babérsom bokor

titokban rejti el a

Macskakarmokat.

Tej sűrű légből

Gondolataimra is

Köd ereszkedik.

Korcs vakarcs vizslat

Kilométerköveken

Kutyajeleket.

Sovány Hold pislog,

És vakondtúrásokon

Majd' hanyatt esem

Lámpaoszlopok

Fukar fényükkel jelzik

Az utat hozzád.

Ablakok mögül

Függönyt elhúzva néz

Sok kíváncsi alak

Szerelem, s öröm

Érzések nélkül húznak

Téglából falat.

Bús, sötét az Éj,

Már látom szép szemed, és

Kifényesedem.

Elszáll minden torz

Nehéz gondolat felhő

Bennem felragyogsz

Párás szemekkel

Félve fognám meg kezed,

Jöttem,itt vagyok.