Vagyunk e világon
Gyámoltalanul esetlen-esendő Emberek
Szeretet-virág álmunk
Szeretni akarunk akkor is, ha már nem lehet..
Más utakon járunk,
Repülni úgy vágyunk szárnyakat növesztve
Egymásra találunk
Összefutok veled is  majd, a Végtelenben.
Jöttem, Te is jöttél,
Honnan, ne kérdezd most, egyre megy
Hallottam, köszöntél
Tétova mosollyal kutattad, fürkészőn lelkemet..
Mondd, mit találtál,
Szemembe nézve: virágot, világot, háborút,
Temetőben fejfát
Síroknál anyókát, ki sírva igazít meg egy koszorút...
Láttad a lányt is
Ki út szélén állva, prédálta testét, bájait,
Ha végzett, talán hányt is,
Várja az estét, könnyeivel kopik a festék, s álmai.
A férfit a padon
Húgy-szagú ruhában, ki nevet még álmában mosdatlanul
Már nem zavar, hagyom
Kutyája vakkant még utánam, szemével követ hívatlanul..
Azt látod, hogy félek
Ma ez a csúf világ rútul összezavar
Ép testben fél-lélek
Káosz szimfóniát játszik a Lét-zenekar.
Talán, látlak majd én is
S olvasok szemedben jobb sorsokat
Lesz Nap is, fű is, Ég is,
Közelebb hoz majd egymáshoz bennünket a Sorsvonat...