Néma árnyékommal suhanok

Veled az úton, mióta létezel.

Mindig őrződ, mindig féltőd,

Tehetetlenül olykor, mert óvó kezem

Sokszor elengeded.

Én nem löklek el soha,

Takarom néha rosszaságodat,

Nem fáradok, elhordom kereszted is,

De árulásodtól én is leroskadok.