Az éjszaka lélek-kufárjai,

Ágyra döntött félelmeimmel kísértenek,

S ígérnek néhány ezüstöt gyávaságomért.

De nyert garasaim, jaj!  folyton szétgurulnak,

S örök visszaesőként, Uram!

Újra, meg újra eladlak.