Ha az utolsó barát is elcsendesedik melletted,

S nem kapsz süket jelet sem, 

Inda karjaid is porló köveket karolnak,

S vak hited vezet tapinthatatlan,

Ujjbegyek taposta világba,

Tagadsz tavaszt, nyarat, s nem hiszel már

Tücsöknek, fűszálnak, se omló szivárványnak,

Legyen szívedben alázat, kezedben símogatás,

S ha csillag úton bukdácsolsz is, előtted vak sugárral,

Végül hazatalálsz.