A Férfi, aki kell nekünk!

Anna a veszélyekkel mit sem törődve vetette bele magát a társkeresőbe. Talán, ha előbb olvassa azt a cikket, ami minden webes társkeresőt óva int egy esetleges csalódástól, bele sem kezd. De ha ő valamit a fejébe vesz?...

Mindenki a maga kárán tanul. –jutott eszébe ez a bölcselet, de nem lehetett eltéríteni ettől a szándékától. Igaz, nem is osztotta meg senkivel, hogy regisztrált egy társkeresőbe.

Eltelt egy kis idő. Már éppen feladni készült, mert rájött, hogy ez nem is olyan egyszerű, nem csak azért, mert a túlzottan bő kínálatból még választani sem tudott, hanem már kezdett belefáradni az ajánlásokba, amikor valaki mindig rákattant. Kiválasztották a bemutatkozó sorai alapján.

Azt hitte, semmit sem veszíthet. Emberismerete, tapasztalata elegendő lesz - gondolta, hogy elkerülje az esetleges csapdákat. De tévedett!

Az egyik, aki rákattant már egy-két levélváltás után szexuális igényeivel bombázta, amit ő még túl korainak tartott. Azt remélte a férfi meg fogja érteni, hogy a dolgok azonnal nem így szoktak kezdődni. Ne rohanjon ajtóstól a házba, hogy mi mindent szeretne, és tudna, melyik testrészeivel tenni, ha lenne hol. Vidéki volt a kedves. Ehhez a szándékához, hogy volt-e mije a puszta akartán kívül, e rövid idő alatt nem derült ki, mivel Anna nem könnyítette meg a dolgát. Pedig lett volna hol, de esze ágában sem volt meghívni a lakására egy olyan embert, akinek egyéb ötlet híján, csak ez volt minden vágya. Végül megelégelte az ilyen tartalmú leveleket és egy személyes találkozás után félreérthetetlen elutasító választ írt. A férfi fordításában ez annyit tett, hogy Anna „alkalmatlannak” tekintette őt. Mi tagadás, így is lehetett értelmezni.

A másik „partner”, egy macsó kinézetű, „öregedő” titán volt, - Lászlókkal van tele a padlás - aki pechére elmesélte, nem ő az első próbálkozása és aprólékosan körülírta milyen a konkurencia, hányan akadtak eddig az útjába. A kínálatot leplezetlen kíméletlen, minden szépítés nélkül ecsetelte, és ez kijózanítóan hatott Annára. Főleg, amikor egyenes szexuális igényének hangot adva, félreérthetetlen utalt arra, milyen harisnyát tudna rajta elképzelni   következő  találkozásuk alkalmával. Ennyi elég is volt, hogy Anna rájöjjön a turpisságra és értésére adta, kivel tegye azt, ajánlva a korábbiakban útjába került amazonokat. A férfi ugyan megpróbálta helyrehozni a hibát, de már későn.

Közben azt a szálat futtatta, aki hosszú távon akár még be is jöhetett volna, ha nem ad hangot türelmetlenségének, ami valljuk be, Annára igazán jellemző volt. Mindent meg tudott érteni, egyet kivéve. Miért tart a nehézség ilyen sokáig? A távolság, az értelmetlenség határát súrolta. A forró töltetű levelek lassan kezdtek kihűlni. Elvesztette érdeklődését az egész, és amilyen hirtelen elkezdődött, olyan gyors vége lett.

A nőnek sok kijutott a rövid, kb. két hónap alatt, valami mégis arra biztatta, hogy ne szabad feladnia. Egy „kedves” hangú levél vetett véget annak a kapcsolatának.

Annát a már-már nevetségesnek tűnő webes társkeresési procedúra sem zökkentette ki, folytatta a keresést. Elkezdett chetelni, egy magát a szex területén szerzett tapasztalatai alapján szakértőnek vallott férfivel. Ez a virtuális előjáték kezdetben talán igen, de ahogy telt-múlt az idő kezdett fárasztó lenni anélkül, hogy egyetlen egyszer is élvezhette volna.
Egy kísérletet azért még tett, de a gyenge próbálkozását a férfi nem vette kellő komolysággal és még mielőtt realizálódhatott volna, mindketten feladták.
Anna megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a webes társkeresőt nem neki találták ki.

Ezek után elhatározta, rendbe hozza, amit elrontott. Visszatér oda, ahonnan elindult, és a boldogságát most már ott fogja keresni.

Az élet azonban közbeszólt. Még tartogatott számára meglepetést. Ebbe az utolsó lehetőségbe kapaszkodott, és nem hárította el magától. Ki tudja? – gondolta, hátha éppen ez a férfi adja meg számára, amit mindig is keresett, és amire régóta vágyott.