Károly és Rezső társak voltak, a parancsnok mindig együtt osztotta be őket járőrözni.
Rezső volt a rangidős, hadnagyi rangban, Károly még csak zászlós volt, fiatal 23 éves, sokat tanult az „öreg rókától” a bűn üldözésről.
Szerette a hivatását, mindig is rendőr akart lenni.
Csendes éjszakai őrjáratnak indult ez az esti szolgálat is...
Rezső elővette a termoszt és kávét töltött mindkettőjüknek. Kortyolgatták a kocsiban ülve a forró kávét és beszélgettek a nagybetűs ÉLET buktatóiról, nehézségeiről…
Rezső elvált, két gyermekes apa volt, keveset volt a gyerekeivel. Vagy szolgálatban volt, vagy továbbképzésen, ha szabadnapos volt elment uszodába, hogy karbantartsa magát.
A maradék kevés idejében kicsit rendbe rakta az albérletét, mosott, főzött, takarított magára. Arra jött rá, hogy a rendőri hivatás nem éppen családbarát foglalkozás…
Károly meg is kérdezte, hogy nem hiányzik egy asszony?
Hiányzik – mondta csak úgy maga elé mélázva társa, de tudod a nők, nem veszik jó néven, ha nem vagy velük, ha nem csináltok közös programokat.
Előbb-utóbb jön a szöveg, hogy minden rá marad, hogy ebből elege van, nem bírja tovább, majd jönnek a veszekedések, és puff már be is üt a menykő, azon kapod magad, hogy már el is vált tőled az asszony.
Szeretet? – ragaszkodás? – türelem? – megértés? Ezek mind csak üres szavak.
Hülyeség!
Hidd el komám, nincs olyan nő, aki türelmesen várja otthon az urát és szeretettel gondoskodik róla, hogy megérti, hogy a pénzkereső foglalkozása az, hogy üldözi a bűnözőket.
Az kellene, hogy jó sok lóvét vigyél haza, s közben mindig legyél vele, kényeztesd babusgasd, játssz a srácokkal, egyszóval legyél minta férj, apa, de persze a pénz is kell, abból pedig lehetőleg jó sok legyen.
Na most mi a francot csinálhattam? – kérdezlek én Téged.
Vagy dolgozom, és akkor keresek, ha elvállalok pluszba mindenféle helyettesítést, ügyeletet, akkor jobban – de akkor soha nem vagyok a családdal.
Kutya egy élet ez, az már szent! – mondta végül.
Na és nálatok? – fiatal házasoknál, hogy mennek a dolgok? – egy kis bárgyú huncut vigyor ült ki az arcára…
Károly boldog mosollyal áradozni kezdett Liliről, Ő egy csoda, gondos, kedves figyelmes, és főleg nagyon megértő!!! Mindezek mellett pedig gyönyörű!
Három éve vagyunk házasok komám, de még soha nem veszekedtünk, nem volt köztünk, még nézeteltérés sem.
Ha szabad vagyok, akkor együtt töltjük az időnket, ha dolgozom, ő mos, vasal, főz, takarít, egyszóval elfoglalja magát otthon a háztartással.
Egyelőre nem akar gyereket, - és milyen igaza van – mert egy gyereknek két szülőre van szüksége…
Ha beszélgetünk, mindig azt mondogatja, hogy még ráérünk, és különben is Te a szakmádat hivatásodnak tekinted, ebbe a rendes családi élet nem nagyon fér bele.
Később, ha már korban is elérjük azt, hogy közösen szeretnénk gyereket, akkor majd talán változtatsz, állandó benti műszakra kéred magad, és akkor az estéket együtt töltjük a kis lurkóval…igaz? – és én olyan boldog vagyok, hogy ilyen bölcs az én drágám.
Imád engem, nem tud meglenni nélkülem, mindig azzal enged el dolgozni, hogy vigyázzak magamra, és siessek hozzá haza…
Mikor szolgálatba jövök, akkor is féltő gondoskodását érzem, boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos nőt sikerült találnom.
Öregem! – irigyellek, mondta Rezső, de már nem is figyelt a társa áradozásaira, mert észrevett a parkban egy parkoló autót, amiben nagy volt a nyüzsgés.
Mikor megitták a kávét, szóvá is tette Károlynak, hogy szálljanak ki és nézzék meg közelebbről, hogy mi a fene zajlik ott? – talán autó tolvajok próbálják elkötni a járgányt?
Mindketten zseblámpával indultak az ominózus autó felé, ahogy közeledtek, már látták, hogy egy összegabalyodott szerelmes pár mohón szereti egymást a kocsi előre tolt ülésén.
Rezső röhögve mondta társának, gyere komám, világítsunk be hozzájuk, nem szép dolog, hogy nekem nem jó, másnak meg igen…

Károly tiltakozni akart, hogy ez magánügy, nem sérti a törvényt, de addigra a társa már a zseblámpával közelről bevilágított a kocsiba.
Károly a döbbenettől nem tudott megszólalni, a párocska női tagjában ugyanis hiányos öltözékben az ő csodálatos feleségét ismerte fel…

Lili farkasszemet nézett Károllyal és csak annyit mondott dacosan: Mit bámulsz? Unatkoztam!