Óvatosan lépkedett a hajót a parttal összekötő ingatag pallókon. Ahogy a végére ért, egy kedves mosolyú fiatalember a fedélzetre segítette. Ez a  csodálatos háromszintes yacht, egy motorcsónakkal, és a fedélzet két oldalán elhelyezett egy-egy jet ski-vel, ez mind mind az övé. Önkéntelenül vigyorra görbült a szája. Megfordult és a mögötte elterpeszkedő csillogó világot nézte. Monaco fényűző épületeit, kaszinóit bámulta, és őszinte boldogság töltötte el. Tekintetét végigfuttatta a parton sorakozó luxusautókon. Ferrari, Rolls-Royce, Bentley amerre csak néz az ember. Fényezésükön megcsillant a napfény. Mind-mind a gazdagság szimbóluma. Sóhajtott egyet, a nap felé fordította a tekintetét, és élvezte annak kellemes melegségét. Beleborzongott, amikor egy enyhe, szinte alig érezhető szellő, beleborzolt a hajába. Visszafordult és lassú, méltóságteljes léptekkel bevonult  a hajó alsó szintjén található nappaliba. Leült a méregdrága, bézs színű bőr kanapéra, és odaintette az őt korábban a fedélzetre segítő fiatalembert.
 - Egy vodka martinit, jéggel, legyen szíves – mondta enyhén leereszkedő hangon.
 - Máris hozom, asszonyom – válaszolta az alkalmazott, sarkon fordult és eltűnt a nappali kijáratában.
Kényelmesen hátradőlt, és vett egy mély levegőt. Szóval ilyen jó gazdagnak lenni – gondolta. Kisvártatva megérkezett a kért ital. A fiatalember lerakta az ezüsttálcát az asztalra. A pohár egy pillanatra megcsörrent, ahogy a tálca az üvegasztalhoz ért. Szájához emelte a poharat és nagyot kortyolt a hűsítő italból. Hát igen, így kell élvezni az életet. Érezte, ahogy az enyhe kikötői hullámok lágyan mozgatják a hajót, és látta, hogy az alkalmazottak serények eloldozzák a köteleket, azután a yacht motorja egy finom  lökéssel életre kelt. Kis sebességgel haladtak a többi hajó között. Amikor hátranézett, látta, hogy a parton lévő épületek lassan távolodnak. Kinyújtóztatta a lábát az asztal alatt, és újból kortyolt egyet a jéghideg vodka-martiniből. Behunyta a szemét és élvezte a percet. Kihajóznak és átmennek Cannes-ba a filmfesztiválra. Legalábbis ez volt a terv. Ahogy kiértek a nyílt vízre, a yacht felgyorsult. Orrát kiemelte a vízből, és elképesztő sebességgel szelte a habokat. A klímaberendezés ellenére a nap még így ablakon keresztül is éreztette hatását. Hirtelen ötlettől vezérelve felállt, és kisétált a hátsó fedélzetre. A menetszél lobogtatta hosszú szőke haját, ő pedig nagyot szippantott a friss tengeri levegőből. Csak állt ott a fedélzeten és bámulta a tovasuhanó égszínkék hullámokat. Szemeiből igazi, mély boldogság sugárzott.
A következő pillanatban egy csörömpölésre riadt. Körbenézett és látta, hogy tőle körülbelül tíz méternyire egy utas elejtett egy tálcát. A reptér hangosbemondója az amszterdami járat közeli indulására hívta fel a figyelmet. Végignézett magán, a fehér köpenyén, a felmosóvödrös tologatható kiskocsiján, és elindult a földön heverő ételmaradék felé. A mosoly ugyan eltűnt az arcáról, de az ábrándos boldogság szikrája még ott csillogott a szemében.