Fáradtan ébredt, álmában újra átélte a műtét utáni perceket.

- Jó, hogy már csak álom volt, majd lassan a sebek is begyógyulnak- bíztatta magát..

- Hmm ezután a férfiak nyakára menet tekeredik, úgy forognak majd utánam – gondolta. Tia.

Bekukkantott a takaró alá, de még csak a kötést látta a mellein.

–Na jó, arra még kicsit várni kell.-mondta duzzogva.

Felkelt a kórházi ágyról és a tükörhöz lépett. Kócos, szőke fejet, duzzadt, szilikonos szájat, szürke szemeket látott, kissé már hiányos műszempillákkal. A tekintete meredt volt a botoxos  kezeléstől, még a mimikai ráncok is eltűntek az arcáról.

–Fodrászhoz kéne menni, a körmömet is tölteni kell, a szempilláim is megértek a cserére, még szerencse, hogy ma már kiengednek a kórházból. – konstatálta elégedetten és már tárcsázta is a barátnőjét a mobilon.

- Vivikém! Ó de jó, hogy otthon voltál és fel tudtad venni a mobiltelcsideeet. Végre kiengednek a kórházból ugye értem tudsz jönniiii? És lécci lécci kérj nekem időpontot a fodrászhoz és a manikűröshöz és a kozmetikushoz, ja meg a szoliba is. Ez alatt az egy hét alatt teljesen kifakultam, hamar nőt kell csinálni belőlem, mert ebbe belebetegszem.. Cukipofi vagy! Köszike. Akkor reggel 9-kor várlak, és hozd el lécci a kicsi Artúrt is. Már nagyon hiányzik. Puszikaaa – nyávogta a telefonba és mielőtt még a barátnője szóhoz jutott volna, letette a telefont.

Hamarosan megkapta a zárójelentést, a dokinak zsebébe dugta a borítékot, felvette bőrnadrágját, kivételesen a kötés miatt bő pulóvert 10 cm magas tűsarkú cipőt húzott. 9-kor már a bejáratnál várta Vivit.

-Puszillak édesem! Hogy milyen drága vagy, hogy eljöttél értem. És milyen jó, hogy elhoztad Artúrt is. Hová megyünk először? – csicseregte, közben pedig vastag szájával csókolgatta a grafitszürke perzsamacska fejét.

-Hello Tia! 11-kor fodrász, amíg a festék a hajadon van pedikűr, fodrász után manikűr, majd a szempillád. Utána egy sali a plázában, majd mehetünk a gyerekért az oviba. Édes volt, egyszer sem sírt utánad. – hadarta egyszuszra Vivi.

Végre eljött a délután, elkészült a frizura, nagyon tetszett Tiának, póthajat is varrtak, a műkörömmel és a műszempillával is meg volt elégedve.

-Na végre! Mehetünk a plázába salizni. – nyafogta.

Még alig érkeztek meg az ételbárba, a macska felfedező útra indult. Tia csak később vette észre, hiszen a férfiak csodáló pillantásait kereste.

Artúr! Artúr! Hol vagy Te kis gézengúz? Hát szabad a mamitól így elkóóó...

Ebben a pillanatban teljes lendülettel, szinte elsodorta a férfit, aki karjában egy szőrgombolyagot tartott, a nadrágján pedig Artúrt himbálta.

-Bocsánat! mondta a férfinak, és az előbbi lendülettel leguggolt, megpróbálta lefejteni a kandúrt a nadrágról.

-Semmi baj hölgyem! Csak tegyen, amit jónak lát. – mondta kacsintva, közben a tekintetével szinte bescennelte a nőt centiről-centire. Akaratlanul is elhúzta a száját. Bájos pofika, csibészes tekintet, mű test – gondolta magában, bár megérne egy lepedőgyűrést. Közben Artúr a kandúrok ősi dallamát hallatta, mire Mimi a bundáját, ha lehet kétszeresére fújta. A férfi alig bírta a karjában tartani. Persze ez csak amolyan „ Na lássuk kisfiú mit tudsz? Dolgozzál értem ha annyira kellek” típusú színjáték volt, ami Artúrnál olaj volt a tűzre.

Nem kevés energiával, végül sikerült leválasztani a macskát a nadrágról.

-Ha már ilyen közeli ismeretségbe kerültünk a ruhámon keresztül,  Kőszegi Gábor vagyok-mutatkozott be a férfi.

-Tímár Tiara- hangzott a macskákat is megszégyenítő nyávogás.

- Jajj!-gondolta a férfi, sokat nem hagyhatom beszélni, lépjünk a tettek mezejére!

-Meghívhatom egy kávéra? Közben a cicuskáink is összebarátkozhatnak.- kérte sokat sejtetően Gábor.

-Sajnos most nem, a barátnőmmel vagyok, de egy másik alkalommal szívesen.-dorombolta Tiara.

-Mondjuk ma este?-kérdezte a férfi.

-Jó, legyen ma este.- közben végigfutottak gondolatai az esti feladatokon- A gyereket le kell fektetni, egyedül mégsem lehet hagyni, ó miért is nem védekeztem azon az éjszakán, de legalább tudnám ki az apja? Ezt a jóképű pasit sem kellene kihagyni, hátha most fogom meg az isten lábát.

-Nálam megfelel? Ott nyugodtan beszélgethetünk és kávé is van. Hozza el Mimit is, a cicák is had érezzék jól magukat! – folytatta. Közben tovább álmodozott. Úgy tűnik,  jó anyagi körülmények között élhet, talán valami dögös autó várja a parkolóban, minimum egy nagy cég igazgatója lehet, aki őt a tenyerén fogja hordozni. Már szinte látta magát a menyasszonyi ruhájában.

- Jajj, a körmöm! Szőrtelenítés, hajmosás, vacsi a gyereknek, fürdetés, mese, és mindjárt kilenc.- gondolta végig Tiara, miközben a tükör előtt vizsgálgatta melleit.

A sebek még mindig jól látszottak, de a puder és a félhomály csodákra képes, majd csak egy gyertyát gyújt, ha megérkezik a férfi. Amúgy is ma este el kell, hogy csavarja a fejét, már alig van pénze és bizony a köröm, a dögös cuccok sokba kerülnek, azt valakinek finanszíroznia kell, a gyerekről nem is beszélve, de hogyan titkolja el......

- Brrrrrrr, brrrrrrr- berregett a csengő, pontban kilenckor.

-Sziamiaúúúúúúú, kedves Gábor kandúr! Ugye nem baj, ha összetegeződünk? Végül is már egészen közeli ismeretségbe kerültünk. – köszöntötte a nő.

- Szép estét hölgyem, enyém a megtiszteltetés – közben Gábor előhúzott a zsebéből egy kis ajándéktasakot.

- Hoztunk egy aprócska ajándékot Mimivel a Cicusoknak, reméljük ízleni fog.

- Ó, csokoládé, és milyen figyelmes vagy, hogy diétás csokit hoztál, biztosan tudtad, hogy mindig fogyózom, na és növényi zsíradékkal készítve.........Ez a tökéletes, a valódi az nem NÖ-nek való.

- Igen! Igyekeztem, hogy úgy mondjam testhez álló édességet választani. – mondta némi iróniával a férfi.

Közben a két macska elégedetten ropogtatta, a szintén a tasakból előkerült cicavitamint.

-Talán foglaljunk helyet ott a hálószobában, ne zavarjuk a két cicust – kacsintott Gáborra Tia.

- A kávé a konyhában van a bal felső szekrényben, én édesítővel és tejporral kérem, talán valahol találsz cukrot és tejet is! Ugye nem haragszol, ha nem én készítem el, de tudod a körmömre vigyázni kell!

Közben megszólalt a mobiltelefon.

- Szia Vivikém! Honnan tudtad, hogy itthon vagyok? Most vendégem van, majd ha elment, írok egy sms-t. Remélem akkor már hajnal lesz. – nyávogta sokat sejtetően a telefonba Tiara.

- Hölgyem! A kávé elkészült, ahogyan .....................kérted. – közben Gábor a hálószoba ajtóhoz érkezett és a látványtól elállt a lélegzete. Erre nem számított, szinte már csak a tejszínhab hiányzik. Igaz, tényleg csak egy kalandra számított, de hogy ennyira készen kapja .......a döbbenettől meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában, de abban a pillanatban egy szálka ment az ujjába.

- Ó Te szegény! Na muti, majd kiszívom Neked. Akkor nem fog vérezni. – mondta riadtan Tia.

A tálca a komódra került, a szálka is kijött, közben Gáborban is elindult a férfösztön. Megcsókolta a lányt. Nem ízlett a csók. A rúzs furcsa, édes-keserű ízét érezte csak.

– Nem adom fel- gondolta, és a szájával tovább a haladt a nyak íve felé. Ott egy újabb émelygős-édes íz a hívalkodó parfüm íze. A nyelve idegenül kemény halmokra tévedt, a mellek viszont semmi visszajelzést nem mutattak, bárhogy is csókolta.

-Óhh- sóhajtotta elkeseredve, de hősiesen küzdött tovább. Végig tapogatta a testet a nyelvével, az sajnos „hideg” maradt. A nő csak feküdt mint egy darab fa.

Ekkor Tia az eddigi testjelektől ellentétesen nyögdécselni és sóhajtozni kezdett, mire a férfit elöntötte a vágy, talán mégis?....., csak valamit nem jól érzékeltem? –gondolta magában.

Gábor beléhatolt. Tia dobálni kezdte magát, nyögött, sóhajtozott, sikoltozott, mint aki tombol a vágytól és a kielégülés előtti pillanatokat éli át................... Lehangoló volt. Nem érezte előtte a csípőremegést, amit a nőknél annyira imád, a fülébe nem odaadás, vágy, kielégülés édes hangjai jutottak el, a nő combjai között nem érezte a szorítást, ez csak színház- gondolta elkeseredetten a férfi.

-Ó édes! Nagyon finom vagy! Ugye Neked is jó volt?- kérdezte Tia.

- Ez hihetetlen- gondolta Gábor. Még azt sem vette észre, hogy én még nem...........?

-Most mennem kell- kezdett öltözködni a férfi csalódottan. Persze csak saját magát szidhatta, hiszen ez nem az ő világa. Miért is kellett belemennie ilyesmibe? Valahol máshol biztosan várja egy VALÓDI NŐ, egy édes, odaadó, kedves nő, csak meg kell találnia.

Közben a nappaliból macskavonyítás hallatszott.

- Mimike! Megyünk. –hívta a szőrgombolyagot. –Remélem a Te randid jobban sikerült- súgta a cicus fülébe,

-Ugye jól érezted magad? –duruzsolta Tia a férfi fülébe, - Mikor találkozunk legközelebb? Elviszel délután a plázába vásárolni? Ugye majd hívsz, ha hiányzom? –kérte a nő.

- Igen, majd ha hiányzol hívlak. –mondta Gábor és az ölébe vette a macskát.

Az ajtóból még visszaszólt: -Tia! A Műegyetemre nem akarsz beíratkozni? Lenne párhuzam, bár csak átvitt értelemben. – majd becsukódott mögötte az ajtó.

Tia egyedül maradt. Nagyon boldognak érezte magát. A pasija biztosan halálosan beleszeretett. Biztosan csak azért ment el ilyen gyorsan, mert siet az üzleti ügyeit intézni, hogy minél több pénzt tudjon előteremteni. Igaz, a jósnő is megmondta, hogy így lesz.

Ekkor elővette a fehér gyertyákat, a férfitől származó hajszálat, és az összes kelléket amit a jósnő mondott és elkészítette a babát a szerelmi kötéshez.
- Na, Kőszegi Gábor, az enyém vagy, már nem menekülhetsz. Hűű, nem is tudom, talán a popsimat is kerekíteni kellene egy kicsit, a szilikonos szám, a melleim ugyan elvarázsolták ezt a férfit, de persze lehet még fokozni. Biztosan nem vette észre a plasztika nyomait. Majd ezt is okosan csinálom, csak nyíljon ki az a pénztárca egyszer....- gondolta magában.
Elégedetten hátradölt, fogta a mobilt és megírta az sms-t a barátnőjének.
„Szia Vivi! Bocsi a csúnya írásért! Képzeld az új pasim annyira okosnak tartja a szőke buksimat, hogy azt ajánlotta, felvételizzek az egyetemre. Szerinted? Holnap reggel talizzunk a plázában jóóóó? Sok mesélni valóm van, meg kell beszélnünk az esküvői ruhámat is. Puszikaaa!”