Bejelentkezés


Tehetségesek: Ki mit tud?
Köszöntünk a Tehetségesek.hu-n!

Ha van érzéked a költészethez beküldhetsz verseket, vagy akár prózai alkotásokat isBemutathatod éneklésedet, hangszeres tudásodat, zenekarod alkotásait, tánctudásodat, Ha inkább a képzőművészetben vagy tehetséges, mutasd meg a világnak festményeid, szobraid, vagy művészi fotóid, rajzaid. Ezeket árulhatod is az oldalon keresztül, csak amikor elküldöd tüntesd fel az árat is.

A portálon való megjelenés ingyenes, és a valóban tehetségeseknek garantált, cserébe csak értékelést és hozzászólásokat várnának a feltöltők. Kérünk mindenkit, figyeljünk egymásra, legyünk egymás zsűrije!

_______________________________________________________________________________________________
  • Ajánld ezt az oldalt minél több ismerősödnek, hogy egyre többen legyünk!

 
Holland városrészlet
Beküldte: Korognai János   

 


 
Ember

A robot odagurult az egyik kapszulához és ragasztott rá egy címkét.HR 0006 állt rajta. A terem tömve volt hasonló álló-kapszulákkal, melyekben emberek feküdtek. Körös-körül kék és lila fénypászmák terítették be a hatalmas csarnokot és egyedül a létfenntartó egység zúgott a roboton kívül. Az imént azonosított kapszulát
kezdte ellenőrizni a szintetikus, mielőtt tovább halad a munkájával. A létfunkciókat rendben találta, azonban szokatlan viselkedést tanúsított az egyén. Néha megrázta a fejét, dünnyögött magában.

Álmodott. A robot azonnal rácsatlakozott a neuro-rendszer közvetítőre, hogy ellenőrizze, mi lehet a baj. A férfi egy réten sétált, mellette egy nővel karöltve. Mosolyogtak egymásra és boldogok voltak. Miután egy fához értek, leültek
egy már leterített takaróra. Egymás szemébe néztek hosszasan, majd lehunyták szemüket és ajkukkal közeledtek a másikéhoz. A robot a meghatározott protokoll értelmében hibának találta a jelenséget. A férfi ezután egy kapszulát látott, magával szemben egy robottal, melynek vörösen káprázott érzékelője meredt rá. Látta, amint
egy kábelt húz ki a panelből, mire ő lassan elernyedni érezte testét.

A kijelző azt mutatta, leálltak életfunkciói. A robot azonnal továbbította beépített hálózati rendszerén keresztül a selejtes tereméket felettesének.
Nyomorult ember, mégcsak azt sem tudta, élt-e vagy álmodott léte két teljes percében. A robot, miután jól végezte dolgát, letépte a címkét a kapszuláról és a következőhöz gurult. Hibájából tanulva ellenőrizte előbb, hogy minden rendben-e az alannyal. A férfi arca megegyezett az előző alanyéval, csakúgy, mint a többié.

Életfunckiók rendben, semmi rendellenesség. Elővett egy címkét – rajta ismét HR 0006 - , immár megszakítás nélkül folytatódhatott a sor. A robot jelentette a termék állapotát, majd tovább gurult a sötétben a halovány neonfényes csarnok mélyébe.
Még temérdek munka van hátra...


(0 értékelés)
 
Tapolcai vizi malom
Beküldte: Koncz Antalné   

 


 
Hold

Távolsága mily szembetűnő,
Káprázata mégis oly tündöklő.
Megbéklyóz pompázatos fénye,
Egy életen át minden áldott éjen.
Csodás, gyönyörű Hold.

Örök útra kél az éji bagoly,
Oda, ahol örök csend honol.
Megtéveszti ama szűntelen ragyogás,
Ugyan nem hat rajta misztikus uralkodás.
Hazug, pimasz Hold.

Csalogató fénye a víztükrön át kúszik,
Meder alján vágyakozó harcsa úszik.
Meddő álmait egy életen át kergeti,
Ha szökni próbál, a sötétség újból elnyeli.
Álnok, kegyetlen Hold.

Bizakodó teremtés a molylepke,
Száll a bűbáj felé remény telve.
Közeledik a csodás végtelenhez,
Áhított céljáig soha nem tér észhez.
Hitvány, gyilkos Hold.


(0 értékelés)
 
Impresszum / Jogi nyilatkozat / Kapcsolat / Partnerek